A barátnőm gyereke:
- 10 hónaposan feláll, az enyém meg 9 hónapos, és még csak kúszik,
- verset mond 2 évesen, az én csemetém 2,5 éves és csak szavakat mond,
- csak 2 éves, és már szobatiszta, az én gyerekem mindjárt kezdi az ovit, és még mindig pelenkáznom kell!

Ismerős gondolatok, problémák?

Gyakran hallom az anyukáktól, hogy egy másik kisgyerek már valamiben ügyesebb, mint az ő csemetéjük. Szeretném eloszlatni a félelmeket, hogy egyik picur sincs lemaradva semmiben. Ez is egy olyan „probléma”, amivel ténylegesen csak akkor szembesülünk, amikor már nekünk is van gyermekünk. Addig teljesen természetesen mondjuk a babázó barátnőnknek a bíztató szavakat, aki ugyanilyen problémákkal küzd. De amikor a mi gyermekünk fejlődik valamiben lassabban, akkor képesek vagyunk kétségbe esni, pedig nincs miért. Meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy az érés-tanulás folyamata minden gyermeknél más- és más. Nem szabad siettetnünk a fejlődést. Vannak nyugodt babák, akik akkor sem sírnak, ha éhesek, legfeljebb csak nyögdécselnek, vannak elevenebbek, akik alig alszanak, olyanok, akik szinte egész nap gőgicsélnek, és olyanok, akik csendben nézelődnek. Fogadjuk el, hogy nem feltétlenül olyanok a gyermekeink, amilyeneknek mi megálmodtuk őket, és nem is olyanok, mint esetleg a barátnőnk gyermeke.

A gyermekünk fejlődését azoknak a feltételeknek az összessége határozza meg, amelyek között nevelődik, fejlődik. Ennek a folyamatnak belső és külső feltételei is vannak. Belső feltétel az öröklés és az érés, külső feltétel a személyre ható természeti és társadalmi hatások. Tehát a fejlődésben fontos szerepe van annak, hogy milyen adottságokat örököl a gyermek. Ez meghatározza az érés folyamatát is, de fontos szerepet kapnak a különböző külső (környezeti és társadalmi) hatások is.  Az érés lehet szomatikus (testi) és pszichikus érés.  A szomatikus érési folyamat megnyilvánul pl.: a testi növekedésben, a pszichikus érés pedig pl.: az emlékezet egyre magasabb szintre emelkedésében. Ezeknek a  hatásoknak lesz az eredménye a tanulás. Mindenfajta tanulásnak megvan az „optimális érési ideje”. Ilyenkor történik leggyorsabban, legkönnyebben az elsajátítás. Pl.: általában 1 éves kor körül kezdenek el járni a picik a sok forgolódás, négykézlábra állás, kúszás-mászás eredményeképpen.

Mindenben várjuk meg ezt az ideális időt annak ellenére, hogy gyakran ez nehezünkre esik. Ne akarjuk erőltetni, hogy pl.: hamarabb járjon, mint ahogy gyermekünk elérné a megfelelő optimális érettségi szintet. Lehet, hogy pont az erőltetésünkkel, túlzott odafigyelésünkkel ártunk nekik. Ha pl.: sokat jártatjuk annak ellenére, hogy még nincsenek kifejlődve az izmai hozzá, elősegíthetjük a lábak görbülését. Ha nagyon erőltetjük a biliztetést, és ez nap mint nap előtérbe kerül, akkor egy olyan szorongást válthatunk ki a gyermekünkben, aminek a vége székrekedés lehet, minek a feloldása szintén nem könnyű feladat.

Az is igaz, hogy mivel a külső tényezők nagyban befolyásolják a tanulást, nem szabad elfelejtenünk, hogy feladataink vannak gyermekünk fejlődését tekintve. Biztosítanunk kell az ingergazdag környezetet számára azért, hogy testileg és lelkileg is megfelelő ütemben tudjon fejlődni. Azzal, hogy sokat beszélünk hozzá, énekelünk neki, együtt játszunk vele, sétálni visszük, vendégeket fogadunk, nem zárkózunk be lakásunkba csak azért, mert gyermekünk született, mind motiváljuk arra, hogy egyre figyelmesebb, érdeklődőbb legyen a környezete iránt.

A Dúdoló foglalkozások azzal is segítik a gyermekek fejlődését, hogy több babával találkoznak, figyelik egymást a játékok közben, és természetesen az édesanyjuk ölében biztonságban érzik magukat. Többféle hangokat hallanak, az anyukák simogatják, megölelik őket, mozgatják a végtagjaikat, a testüket, így sokféle inger éri őket a vidám játékok során.

Mindenkinek boldog babázást, örömteli időtöltést kívánok a gyermekével!