A bundám szőrös, kócos
és a talpaim nagyok.
A házam sűrű rengeteg,
a medve én vagyok.

Ha brummogok itt megremeg
az erdő rengeteg.
a málnabokrot megszedem,
a mézet kedvelem.
(svájci np.-Csukás I.)

Pici fészken a tojás
Pici, mégis óriás.
Onnan kel ki majd a kakas,
Lészen lángtaréja magas. Kukurikú!

Béka a fa tövén, ezeréves, csoda vén.
Ugrik a kövön át, keresi a vacsorát.
Nem kell neki libamáj, szúnyogokra foga fáj.
Nem kell neki tele tál, bogarakat vacsorál.

Kecske ment a kiskertbe, a káposztát megette.
Siess kecske, ugorj ki, jön a gazda megfogni.

Azt mondják, hogy a cipő
Kinek szoros, kinek bő.
De minekünk a cipő
Sose szoros, sose bő.

Azt mondják, hogy kinek szoros,
Kinek kérges, kinek bő.
De minekünk sose szoros,
Sose kérges, sose bő.
(Kodály Z.-Weöres S.)

Kis hurka, nagy hurka,
Tarisznyámat hadd húzza.
Ha nagyot nem adnak,
Kicsit is elfogadok.

Ha citera pendül, mosolyog a lány,
Ha dobog a víg tánc, odafut a lány.
Ide-oda libben a fátyola már,
Pörög-forog a dereka táncot jár.

Falu végi réten zene-bona bál,
A citera banda vígan muzsikál.
Legény csizma csattog a sarka de jár,
szép leányok keszkenője könnyen száll.
(spanyol nd.-W. S., Cs. I.)

Süni, süni, sünike sétálgat az erdőben.
Tüskéit sok falevél megvédi, ha jön a tél.

Megy a kapitány szürke paripán.
Haza, haza katona, készen van a vacsora.

A juhásznak jól van dolga.
Egyik dombról a másikra terelgeti nyáját,
fújja furulyáját, bú nélkül éli világát.

Ha megunja furulyáját, előveszi a dudáját.
Belefújja búját a duda bőrébe,
szélnek ereszti belőle.

Éva, szívem Éva, most érik a szilva,
terítve az alja, fölszedjük hajnalra.

Sütött ángyom rétest, nem adott belőle,
kivitte a kertbe rózsás keszkenőbe.

Arra ment a kanász fekete ködmönben,
megette a rétest, nem adott belőle.

Édes almát hoztam én,
gömbölyű, tűzszínű, mint a fény,
enné hét falu, kapd el kisfiú,
üljünk fatövébe kettecskén.

Mérges pulykát hoztam én,
szárnyai, tollai, mint a szén,
enné hét falu, kapd el kisfiú,
üljünk fatövébe kettecskén.
(mari-cseremisz np.-Weöres S.)

Már zengve szól az estharang,
A bűvös bájos hang.
És száll a széllel messze,
száll a fénnyel a sok
bim bam bim bam bom.
Bim bam bim bam bom.
(angol népdal)

Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már.
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.

Gryllus Vilmos: Csigabiga

1. Lassan jár a csigabiga,
táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia,
csigabiga feleség. 

Tavaszi nap, ragyogj fel ránk,
Már mi is terólad dalolgatnánk.
Minket is vár a rét, a hegy,
Fújd csak rá ébresztő lehelleted!
(Lully; XVII. sz.)

Két szál pünkösdrózsa kihajlott az útra,
El akar hervadni, nincs ki leszakítsa.

Nem ám az a rózsa, ki a kertben nyílik,
Hanem az a rózsa, ki egymást szereti

Nem szeretlek másért, két piros orcádért,
Szemed járásáért, szád mosolygásáért.
(magyar nd.)

Szélről legeljetek, fának nem menjetek,
mert ha fának neki mentek,
Fejeteket beveritek,
Szili kút, szanyi kút, szentandrási sobrikút.
(magyar nd.)

Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt.
Mulassunk hát egy vagy két óráig,
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.

Végbúcsúnknak hamar vége lészen,
Szegény legény akár merre mégyen,
Akármerre fordítja kalapját,
Szegény legény így éli világát.