Szerbusztok!

Békésiné Muhari Mónika, óvodapedagógus vagyok.

Félórás énekes foglalkozásokra várom az anyukákat és gyermekeiket óvodás korig!

A célom, hogy a kodályi elvekhez hűen mutassak az anyukáknak a népi hagyományokból merítve mondókákat, ölbéli játékokat és meghallgatásra szánt magyar illetve külföldi népdalokat. Az ölbéli játékok lényege, hogy a szülő játszik a gyermekével. A játékokat a foglalkozásokon többször ismételjük, mivel egy-egy mondókát néhány másodperc alatt elmondunk, és sokszor csak akkor figyel fel a gyermek, hogy itt történt valami, mire befejezzük. Az ismétlések során éli át azt az örömöt, amit egy mondóka elmondása nyújthat számára.

A zenei nevelés a művészeti nevelés körébe tartozik az irodalom és a képzőművészet ágaival együtt. A zenei nevelés feladatai, hogy elsősorban a néphagyományunkból merítve mondókákkal, énekes játékokkal, népdalokkal ismertessük meg a gyermeket a Kodály-módszer szerint.

A dalanyagot hétről-hétre is ismételjük, hogy mindenki pontosan megtanulja, tudja majd játszani gyermekével. Nem baj, ha tizedszer is ugyanazt a mondókát kéri otthon a gyermek. Közkedveltek azok a játékok, amelyekbe bele lehet szőni a gyermek nevét pl.: Cicuska, macuska, Poros úton. Minden egyes kis játékban van némi feszültség, majd a végén jön a várt öröm, csattanó. Mindegyik mondókát, egyszerű éneket külön-külön eljátsszuk, hogy mind élvezhető legyen a gyermekek számára.

Nem a kisgyermekeket szeretném foglalkoztatni, lekötni, vagy akár előadást tartani nekik, hanem a szüleiket szeretném megtanítani játékokra, énekekre, hogy otthon tudjanak egy zeneileg értékes anyagból válogatni gyermekeiknek. Ezért nem tartom szerencsésnek a zenebölcsi kifejezést, mivel itt az anyukák aktív résztvevői a foglalkozásoknak.

A kisgyermekek figyelme néhány másodperc. Ezért nem várhatjuk el tőlük, hogy minden héten az adott időben fél órán keresztül üljenek szüleik ölében, és játsszák végig a foglalkozás anyagát. Ettől függetlenül nagyon aranyosak, amikor tartják a kis kezüket, vagy az énekek, mondókák elején már várják azok csattanóját. Sokszor már pontosan tudják, hogy melyik játékhoz milyen mozgás tartozik, és már készülnek rá.

A foglalkozáson csak élő hangszer, hang szólal meg, semmilyen gépzenét nem hallgatunk. A hangszereket én szólaltatom meg, mivel nem célom a zajkeltés, melyet a gyermekek okoznának, ha hangszereket adnék a kezükbe. Ebben a korosztályban még a szájukba veszik a kezükben fogott tárgyakat, amit ez esetben nem tartok kifejezetten higiénikusnak, mivel a következő percben már lehet, hogy másik kisgyermek kezébe kerül ugyanaz a hangszer. Még nem tudják rendeltetésszerűen használni a hangszereket, összehangoltan zenélni. A kisgyermek számára az anyja hangja a legszebb és legmegnyugtatóbb, ezért is fontos, hogy sokat énekeljenek az anyukák gyermekeiknek.

Megnyugtatásra bármikor szüksége lehet a kisgyermeknek a nap folyamán. Ilyenkor nagyon megkönnyíti az édesanya helyzetét, ha tud énekeket, dalocskákat, amit gyermekének a fülébe tud dúdolni. Az anya-gyermek kapcsolatot kívánom erősíteni, nem célom, hogy magamhoz csalogassam a gyermekeket, mert neki a legfontosabb az édesanyja. Olyan légkört szeretnék teremteni, ahol a gyermek és a szülő is jól érzi magát. A gyermek érdeklődését szeretném felkelteni, nem célom, hogy minél többet tudjon, mivel ezek a foglalkozások elsődlegesen a szülőknek szólnak. Nem akarom direkt tanítani a gyermekeket, mivel ebben az életkorban ez szóba sem jöhet.

A foglalkozásokra lehet hozni a gyermekeknek váltócipőt vagy szandit. Kérem, hogy ne adjatok a gyerekek kezébe játékokat, ne egyenek a foglalkozás alatt, mivel ezek a tényezők mind elterelik a gyermekek figyelmét, konfliktusok adódhatnak belőlük.

Szeretettel várlak Benneteket!